1. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléke?

Talán azok a nyarak, amelyeket az egri strandon a bátyámmal és a húgommal töltöttem. Én voltam a kolonc a bátyám nyakán, aki vigyázott rám kislányként is, apám helyett apám volt. Rengeteget sportoltunk, fociztunk, úsztunk, mentünk mindenfelé.

2. Ki volt élete első szerelme?

A jelenlegi párommal húsz éve vagyunk együtt. Ő a legelső szerelmem. Ez talán egy kicsit túlzás, vagy talán kegyes hazugságnak is mondható, de szerintem ennyi belefér egy nő életébe. Úgysem tudjuk megmondani egész pontosan, mi is az a szerelem.

3. Mi az, amit sosem kérdezett meg a szüleitől, pedig meg kellene/kellett volna?

Gyerekként semmit sem mertünk megkérdezni, inkább mindent a velünk egykorúakkal beszéltünk meg. Elég szigorúan nevelkedtünk.

4. Mi az, amit az életben a saját kárán tanult meg?

Az egyik nyáron le volt zárva a futballpálya, mert átépítették. A kerítésre ki volt írva, hogy tilos rá felmászni, de én csak felmásztam a tetejére. Az egész ledőlt, és én összevissza zúztam magam. Azóta tudom, hogy a kiírásokat komolyan kell venni. De azért ez sem vette el a kedvem a további rosszalkodástól. Annak idején nem volt napközi, szabadon kószáltunk a városban, az a csoda, hogy túléltük a saját gyerekkorunkat.

5. Mit bánt meg utoljára?

Az az igazság, hogy sok mindent megbántam, de mégsem tudnám másképp csinálni. Az a típus vagyok, aki másoknak mindig megelőlegezi a bizalmat, és aztán rosszulesik a csalódás.

6. Kitől kellene bocsánatot kérnie és miért?

Már felnőttként egyszer elvittük az édesanyánkat kirándulni, erőszakkal rábeszéltük, pedig ő ehhez egyáltalán nem volt hozzászokva, nehezére esett. Korábban dolgoztam orvosi rendelőben is, mégis, amikor az ember fiatal, akkor nem érti, mi a fájdalom meg a betegség. Sokszor bocsánatot kérnék tőle ezért, meg azért, hogy rosszcsont gyerek voltam.

7. Hogy néz(ne) ki egy tökéletes napja?

Az embernek folyamatosan nevelnie kell magát arra, hogy az a nap, ami éppen van, szép, meg kell benne találni azt, ami örömet szerez. Sokat tanultam erről édesanyámtól, aki határozott, optimista alkat volt, és mindenekfelett szerette a zenét. Sajnos hajlamosak vagyunk folyamatosan valami nagy csodára várni, pedig az élet nem csodákból, hanem apró örömökből áll. A csoda, a siker, amikor egyszer eljön, mindig nagyon nehéz, az emberek összezavarodnak tőle, mert nem erre vagyunk kitalálva.

8. Hol ette életében a legjobbat?

Engem egy kis friss kenyérrel le lehet kenyerezni. Ezt szeretem a legjobban, meg a péksüteményeket. Régen, a Széna téren volt egy kis pékség, éjszaka, amikor jöttünk haza koncertekről, megálltunk ott, és vettünk egy friss kenyeret meg péksüteményeket. Még mindig a számban van az ízük.

9. Kinek vagy minek a hangját szereti a legjobban?

Nagyon szeretem a szimfonikus zenekar hangját. De a páromét szeretem a legjobban.

10. Van olyan álma, ami még nem valósult meg?

Tele vagyok álmokkal, mert úgy érzem, még mindig nem vagyok befejezett ember. De a legtöbb álmom afféle megvalósíthatatlan ábránd, például, hogy száz év múlva éljek, és megnézzem, hogyan él a családom, kiből mi lett, ki mit csinál. A mindennapokban azonban nem vagyok álmodozós típus, próbálok két lábbal a földön maradni.

+1 Mit változtatna meg a világon, ha bármit megtehetne?

Ha mindenki olyan békés lenne, mint én, akkor kevés gondom akadna. Az emberi gonoszságot szeretném eltörölni, ezért a szövegeim is erről szólnak: „Ha az ember él az emberért, a küldetés véget ért.” De persze az élet nem ilyen, azok a szerencsésebbek, akik tudnak keményebbek lenni.

Az interjú eredetileg a Nők Lapja 2016/27. lapszámában jelent meg.