Galéria
Milyen koncerttel készültek a kecskeméti közönség számára?
Zenekarral érkeztem ide, Kecskemétre. Nos, az, hogy többen vagyunk a színpadon, nehezített feladat a srácoknak, mert én elég improvizatív alkat vagyok... Tulajdonképpen ilyen koncerteken a rögtönzésnek nem sok helye van, mert a zenekarnak együtt kell dolgoznia. Mindenkinek más a munkamódszere, én tényleg nagyon szeretek rögtönözni. Itt valóban az a nehéz, hogy fegyelmezettebben kell viselkedni. Nagyon izgulok is, Kecskeméten megfelelni, az egy jó kis feladat.
Eszébe jutott már, hogy abbahagyja az éneklést?
Néha azon gondolkodom, hogy ebben a korban talán abba kéne már hagyni. Aztán mindig rájövök, hogy amíg ilyen sokan kérik, engem pedig ennyire szórakoztat még a kezdeti lámpaláz ellenére is, akkor ez egy jó szórakozás, hobbi, ugyanakkor komoly feladat is. Meg tudom érteni az olimpikonokat, most, hogy túl vannak az olimpián, milyen nehéz lehet most az emlékeikkel megküzdeni. Nekünk, zenészeknek egyszerűbb, egy dalt többször el tudunk énekelni, de nekik egyszer kell teljesíteni, azon az egy napon, abban a percben. Persze az éneklés hasonlóan komoly feladat, kemény munka: nem szabad ellinkeskedni, ahogyan a sportolóknak sem a versenyeket.
Több helyütt nyilatkozta már, hogy Kecskemétre szinte már hazajár, sőt, azzal is tréfálkozott, lassan akár díszpolgárrá is avathatnák. Az itteni közönség valóban nagyon szereti a dalait, ez Ön szerint minek köszönhető?
Nem tudom, ez olyan családias dolog. Van olyan, hogy az ember egyszerűen úgy érzi, hogy valahol otthon van. Egyébként van is egy-két jó ismerősöm a városban, szakmai barátságok is vannak a világon. Nagyon szeretem például Pál Attilát, vele rengeteget dolgoztunk itt, Kecskemét környékén, kiválóan tudtunk együttműködni, tempós, akárcsak én. Mindig öröm régi ismerősökkel találkozni. Sok más emberrel is dolgoztam itt, azt hiszem, ezeknek az előadásoknak köszönhető az az érzésem, hogy én egy kicsit itthon vagyok Kecskeméten, jól érzem magam.
Sorra járja a koncerteket, jut idő nyáron a pihenésre is?
Amióta az eszemet tudom, én sosem mentem el nyaralni. Nem is igénylem. Úgy állok hozzá, hogy az egész életem egy nagy nyaralás. Vannak, akik szörnyülködnek, mikor mesélek a fellépéseinkről, hogy "Jaj, már megint több száz kilométert kell utaznod." Én azt gondolom, ez inkább szerencse. Mindig van alkalmam megállni, nézelődni kicsit, gyönyörködni a tájban, új helyeket felfedezni. Engem ez is szórakoztat. Magát az utazást is szeretem. Minek is mennék nyaralni bárhová, ha a sors így is elvitt Japántól kezdve Ausztrálián át Svédországig vagy Írországig. Az éneklésnek köszönhetően a fél világot beutaztam már. Az egészet egyelőre nem, de szeretnék meg eljutni néhány helyre, remélem, egyszer még sikerül.
Üzen valamit a kecskeméti közönségének?
Nos, a külföldiek szokták ilyen stílusosan mondani: "I love Kecskemét." Szeretem Kecskemétet. Szeretem a kecskeméti embereket, remélem, ez a bizalom és a szeretet kölcsönö
AJÁNLOM AZ OLDALT
